Kom Ombo szemből üdvözli a folyót. Ahol a legtöbb egyiptomi templom hátrébb húzódik a Nílustól, ez egy parti kanyarulaton áll, olyan közel a vízhez, hogy a hajók szinte a lábánál kötnek ki, és az oszlopok egyenesen a folyóról fogják fel a kései napot. A helyszín a varázs fele — cukornádvidék nyúlik el mögötte, felukák tartanak el mellette, és a templom alkonyatkor barackszínűen izzik. Kis város ez egyetlen, különös és gyönyörű okkal a megállásra, és a víz felőli megközelítés, ahogy a szentély lassan a látótérbe emelkedik, az egész Nílus egyik legszebb megérkezése.

Ami a templomot rendkívülivé teszi, az a kettőssége. Két istenért egyszerre épült, és tökéletesen kettéhasították — iker bejáratok, iker csarnokok, iker szentélyek —, a déli fele Szobeknek, a krokodilistennek, az északi Haroerisznek, Hórusz sólyom-alakjának. Minden párban érkezik, hátborzongató szimmetriával tükrözve. Az egyik falon, kőbe faragva, sebészeti és orvosi műszerek híres panelje van — fogók, szikék, mérlegek —, a legkorábbi ilyen ábrázolások közül. A szomszédban a kis Krokodilmúzeum a templom szent körzetéből származó mumifikált krokodilokat állít ki, bőrösen és nyugtalanítóan.

A templomon túl maga a folyó a gyönyörűség. Egy feluka kisodor a Nílusra, ahol a fény a legjobb, a vitorla megtelik és lankad. A parton keresd a mély, hengeres nílusmérőt, amelyet egykor az éves áradás mérésére használtak. Időzítsd jól a látogatásodat, és kitérőt tehetsz a közeli Daraw tevevásárába, Egyiptom egyik legnagyobbjába, ahol Szudánból felhajtott állatok cserélnek gazdát egy poros, zajos, teljességgel nem romantikus látványosságban — emlékeztetőül, hogy a Nílus e szakasza sokkal régebb óta kereskedelmi csomópont, mint amióta itt bármely templom áll.