Dendera azon helyek egyike, amelyek hálássá tesznek mindazért, ami nem történt meg vele. A Nílus egy kanyarulatába bújva Kena közelében, Luxortól északra, Hathor nagy temploma figyelemre méltóan épségben élte túl az évszázadokat, a többit pedig egy türelmes modern tisztítás végezte el — lehántva a korok koromrétegét, hogy olyan színeket tárjon fel, amelyeket kétezer éve senki sem látott. Hathor a szerelem, a zene, az öröm és az anyaság istennője volt, és szentélyének ennek megfelelő melegsége van. Ahol sok templom a maga zord komorságával nyűgöz le, Dendera elkápráztat; olyan hely ez, amely jutalmazza a felfelé nézést.

A nagy oszlopcsarnokban hatalmas oszlopok emelkednek olyan oszlopfőkhöz, amelyekre minden oldalon Hathor nyugodt, tehénfülű arca van faragva, odafent pedig a mennyezet a mély kék és arany helyreállított sávjaiban tárul ki — keselyűk, zodiákus alakok, Nut istennő, amint elnyeli és megszüli a napot. Az egyik mennyezeten van a híres denderai zodiákus, az ókori égbolt körkörös térképe; az eredetit kifeszítették, és a Louvre-ba vitték, helyét most egy hűséges öntvény tölti ki. Ereszkedj le a keskeny kriptákba, mászd meg a tetőkápolnákat, ahol az újévi szertartásokat tartották, és találd meg a római szülőházat és a kint lévő csendes, zöld szent tavat.

Mivel Dendera kissé távol esik a szokásos luxori körúttól, sosem érződik olyan zsúfoltnak, mint a nyugati parti sírok, és van hely a bolyongásra. A legtöbben fél napos kirándulásként jönnek Luxorból, és szinte maguknak tudhatják a tetőkápolnákat, miközben az elkerítő falon túli mezőket és pálmákat nézik. Olyan templom ez, amelyet lassan érdemes bejárni: az öröme a részletekben rejlik — egy megőrzött arc, az eredeti festék hirtelen felvillanása, ahogyan a reggeli fény ferdén beesik a csarnokba, és a festett mennyezet egy pillanatra mintha életre kelne.