Abüdosznak olyan súlya van, amellyel Egyiptomban kevés helyszín vetekedhet. Évezredeken át ez volt a legszentebb föld, amelyet egy zarándok elérhetett — magának Ozirisznek, a holtak istenének és az örökkévalóság urának temetkezési helye, így hitték az ókoriak. Egyiptom legkorábbi királyait a mögötte lévő sivatagban helyezték örök nyugalomra, és évszázadokon át a hívők jöttek, hogy a közelében temetkezzenek, vagy hogy egyszerűen csak egy ajándékot hagyjanak az isten szentélyénél. Kint, El-Araba el-Madfuna szerény faluján túl, a háta mögött emelkedő halvány sziklafalakkal, a hely ma is annak a csendjét hordozza, ami hatalmasan számított az embereknek, akik építették.

I. Széthi Nagy Temploma ennek a szíve, és a faragása egyszerűen a legfinomabb Egyiptomban. A domborművek itt rendkívül finom, alacsony, sekély domborműben vannak kivágva — istenek és fáraó olyan lágysággal és pontossággal megjelenítve, amelyet a lapos fényképek sosem adnak vissza egészen. Hét kápolna fut egymás mellett, mindegyik egy-egy másik istenségnek szentelve, mindegyik egykor a rítus teljes világa. Egy oldalfolyosón van az abüdoszi királylista, kartusok hosszú névsora, amely a legitim fáraókat egészen a kezdetekig megnevezi — egy dokumentum, amelyet az egyiptológusok kincsként őriznek. A templom mögött fekszik az Ozireion, egy hatalmas, komor építmény csupasz gránitból, félig sötét nílusi vízzel elárasztva, nyersen ott, ahol a templom kifinomult.

Abüdosz messze kevesebb látogatót lát, mint amennyit a minősége megérdemelne, és ez a varázsának része. Van a közelben egy második, romos II. Ramszesz-templom, színe még mindig a felső falakhoz tapadva, és kint a sivatagban Umm el-Kaáb alacsony halmai, ahol a legelső fáraókat temették el, és ahol az áldozati edények évezredek alatt felhalmozódtak. A legtöbb utazó egy hosszú napon éri el Abüdoszt Luxorból, gyakran Denderával párosítva, és a korai indulás és az út jutalma egy olyan helyszín, ahol szinte teljes csendben állhatsz Széthi kápolnáiban, és érezheted mindannak a hitnek a súlyát.