A kairóiak városukat Umm al-Dunjának — a világ anyjának — nevezik, és egyetlen itt töltött nap után megérted a hetvenkedést. Egyetlen más város sem halmozza ilyen hanyag természetességgel az évszázadokat: az egyik sarkon fáraói obeliszk, a következőn Fátimida minaret, egy koshari-pult fölött pedig omladozó belle époque homlokzat. Nagy-Kairó mintegy húszmillió embernek ad otthont, és úgy tűnik, mind egyszerre vannak ott a Tahrír téren. A fortély abban rejlik, hogy felhagysz a sűrűség elleni küzdelemmel, és negyedről negyedre kezded el olvasni.

Az iszlám Kairó a középkori mag, és az al-Muizz utca a gerinc, amelyen végigsétálhatod — mecsetek, sabilok és madraszák reflektorfényben úszó folyosója, amely a Khán el-Khalílihez vezet le, a rézművesek bazárjához, amely a 14. század óta folytat kereskedelmet. Délre fekszik a kopt Kairó, ahol a Függőtemplom egy római kapu fölött lebeg, és a keresztény Egyiptom őrzi legősibb lakcímét. A főszerep azonban a sivatag peremére költözött: a Grand Egyptian Museum ma már Tutankhamon teljes kincsét mutatja be a gízai piramisok látótávolságában, leváltva ezzel a Tahrír téri kifakult bíborvörös csarnokot a város megkerülhetetlen látványosságaként.

Estére a város megszelídül. Mászd meg a Gezíra-szigeten álló lótuszformájú Kairó-tornyot a tökéletes 360°-os kilátásért, vagy válaszd a régibb gyönyörűséget — egy feluka átlós siklását a Níluson naplementekor, miközben az imára hívó szó ezer irányból egyszerre gördül végig a háztetők fölött.