Farafra a nyugati sivatag legcsendesebb zuga, és büszkén viseli azt a magányt. A nagy oázisok közül a legkisebb és legtávolibb, valójában egyetlen beduin település — Kaszr el-Farafra — alacsony vályogházakból, pálmakertekből és meleg forrásokból, minden irányban semmi mástól, csak homoktól övezve. Kevés a kipipálható látnivaló, és pontosan ez a lényeg: az emberek Farafrába jönnek kikapcsolódni, mentateát inni a vendégszerető helyiekkel, és a Föld egyik legkülönösebb tájának legszélén ülni.

Mert Farafra nagy vonzereje épp az ajtón kívül fekszik. A Fehér-sivatag Nemzeti Park északi részei egy rövid autóútra kezdődnek, a krétafennsík halvány szobrok álomvilágává erodálva, amelyek naplementekor lángra lobbannak, és a hold alatt izzanak. Útközben áll a Kristályhegy, kvarcerei a napon csillognak, és a Nagy Homokdűnék dűnéi a horizont felé gördülnek. A városban a különc Badr's Museum az egyetlen kulturális megálló — egy autodidakta helyi művész vályogtéglás galériája festményekből és népi szobrokból, amely az oázisi életet jobban megragadja, mint bármely útikönyv.

Farafra textúrája szelíd és lassú. Ereszkedj a Bir Sitta gőzölgő kénes vizébe, ahogy a sivatag lehűl, járd be a pálmakerteket, ahol a források mindent valószerűtlenül zölden tartanak, és hagyd, hogy a hely beduin ritmusa átvegye a hatalmat. A klasszikus élvezet egy éjszakai szafari a Fehér-sivatagba innen — egy tábor a krétatornyok között, egy tűz egy kolosszális égbolt alatt, és egy olyan teljes csend, hogy hallod a homok mozgását. A régóta működő Badawiya szállás barátságos bázist nyújt a dűnék előtt és után.