Bahariya a legbarátságosabb ajtó Egyiptom vad nyugatába. A nyugati sivatag oázisai közül a legközelebbi Kairóhoz, egy dolgozó pálmaváros — Bawiti a szívében —, forró források és datolyakertek köré tekeredve, fekete bazalthegyekkel a horizonton borongva. Az emberek nem is annyira magáért az oázisért jönnek, mint inkább azért, ami túl rajta fekszik: ez az átszállóhely, a hely, ahol találkozol az idegenvezetőddel, felpakolod a 4x4-est, és az aszfaltot homokra cseréled útközben az ország két legszürreálisabb tája felé.

Hajts délre, és a sivatag produkálni kezd. Először jön a Fekete-sivatag, ahol alacsony vulkáni kúpok sötét vaskővel vannak megszórva, amely megperzseli a dűnéket szénbarnára. Aztán a Kristályhegy, egy gerinc, amelyet csillogó kvarc jár át, amelyet a fényhez emelhetsz. És végül a Fehér-sivatag Nemzeti Park, ahol a szél és a homok a krétafennsíkot vakító fehér szobrok galériájává faragta — gombák, tornyok, szfinxek —, amelyek alkonyatkor lilán izzanak, és kísértetiesen teliholdkor. Vissza Bawitiban a kis Aranymúmiák Múzeuma a közelben feltárt aranyozott görög-római temetkezéseket állítja ki, emlékeztetőül, hogy ez a magányos hely egykor római csomópont volt.

Az igazi Bahariya-élmény azonban sötétedés után történik, a szabadban. A klasszikus kirándulás egy éjszakai tábor a Fehér-sivatagban: egy tűz, egy beduin vacsora, a csendet csak a parázsnál szaglászó sivatagi rókák törik meg, és egy csillagokkal oly sűrűn teli égbolt, hogy elég közelinek érződik a megérintéshez. Nappal lemoshatod a port a Bir el-Ghaba meleg kénes vizében, megmászhatod a Fekete-hegyet egy panorámáért az egész medence fölött, vagy bejárhatod Bawiti sótavát és pálmaligeteit, mielőtt a következő nekifutás a dűnékbe. Az El Beshmo Lodge és nyugati-sivatagi étterme kényelmes bázist nyújt a szafarik között.