Nuweiba a Sínai a legráérősebb arcán — pálmaárnyékos beduin táborok hosszú, laza szórása az Akabai-öböl mentén, ahol a sivatagi hegyek szinte egyenesen egy megdöbbentően kék tengerbe hullnak. Valódi városról nem is beszélhetünk, nincs sietség és alig van zaj; az emberek pontosan azért jönnek ide, hogy lelassítsanak. Nappal a fény heves, a víz csendes; alkonyatkor a strand mögötti hegyek mély rózsaszínben izzanak, a keskeny öblön túl pedig Szaúd-Arábia partja arannyá, majd ibolyaszínűvé válik. Ez az a fajta hely, ahol egy tervezett éjszakázás könnyedén egy hétté nyúlik.

Az örömök egyszerűek, és a táj formálja őket. A Tarabin strand, közvetlenül északra, a legélénkebb szakasz, kunyhói és kávézói a homokra ömlenek. Tovább a Rasz Saitannál lévő táborok csendesebbek, függőágyakhoz, úszáshoz és a nagyon kevés tennivalóhoz építve. Beljebb egy 4x4-es és egy rövid séta a Coloured Canyonhoz visz, egy keskeny szurdokhoz, amelynek homokkőfalai okkerben, rozsdában és ibolyában sávozottak, míg a szelídebb Wadi El Weshwashy egy félnapos túrát kínál pálma és kőszikla között. Vissza a parton a háziznátonyok közvetlenül a part előtt szakadnak le, könnyű búvárúszás egyenesen a strandról.

Sötétedés után az élet a tűz köré gyűlik. Az olyan táborokban, mint a Habiba Beach Lodge és a Rasz Saitan kunyhói, beduin házigazdák grillezik a napi fogást, és csillagokkal sűrűn teli égbolt alatt szolgálják fel, az egyetlen hang az öböl csobbanása és az uszadékfa pattogása. Van a helynek egy gyakorlatias varázsa is: Nuweiba kikötőjéből egy komp kel át a jordániai Akabába, így Petra elérhetővé válik egy hosszabb úton. A legtöbb utazó azonban a legnagyobb luxust abban találja meg, hogy egyszerűen helyben marad, mezítláb, sehová különösebben nem kell mennie.